Fullextra.hu

Az új szomszéd kislányának meséli a kis Borbála: - Borcsa vagyok. Ha anya haragszik, akkor ő szigorú hangon, erélyesen rám szól: - Borbála, nem megmondtam neked, hogy!... - A többit már nem hallom, mert a fülem, a fejem már nem fogadja be a dorgálás szavait. Csak arra várok, hogy a sarokba küldjön a drága anyukám. Ott vidáman el szoktam tölteni az időt. Tegnap is sokáig álltam a konyha egyik sarkában, a kedvenc helyemen, nem unatkoztam, mert a zsebemben volt egy kis fényes mokkás kanál, és én a falban egy szép mély lyukat fúrtam vele. Ha észreveszik a művemet, ismét mehetek egy másik sarokba. Mikor már a lábaim kezdtek elfáradni, megszólaltam: Anyuka, bocsánatot kérek, nem fogom máskor dobálni a játékokat, nem kergetem a csirkéket. Kijöhetek a sarokból?- - - - - - - - - - - - - - Évi, az új kislány, szintén négy éves lett. Megbeszélte Borcsával, hogy majd együtt mennek az óvodába, megfogadták, hogy ezentúl együtt fognak játszani is. - - - - - - - - - - - - - - A harmadik szomszédban, - meséli Borcsa, - lakik egy idős ember. Azt nem tudom, hogy hány éves. Egyik vendégünknek azt mondtam, hogy a Matyibá lehet száz éves is, de anya azonnal leintett: - Borcsa, miket beszélsz? Matyibá csak 60 éves, de szegénynek gyenge a feje! - - - - - - - - - - - - - Matyibának felcsillan mindig a szeme, ha meglát valamilyen szép műanyag edényt vagy palackot, Borcsa anyjától is kapott sokat. Talán millió darab is van már belőlük a házában. A rozoga szekrénye is tele van velük, a konyha asztal, egy üres helyiség is tele van rakva különböző színű és formájú műanyaggal. Matyiba hasznos célra egyiket sem használta, azonban minden szabad idejét azzal tölti, hogy tisztítja, rakosgatja mindegyiket külön- külön. Időnként napoztatja, szellőzteti. Ilyenkor sorba rakta a kincseit az udvarban és őrzi. A gyerekek a kerítésen túl nézték az ember tevékenységét és nevettek, kigúnyolták Matyit, ijesztgették, hogy ellopják az edényeit. Szegény ember, nem tudott mit csinálni, csak fenyegette a gyerekeket, hogy egyszer elkapja őket és megveri. Természetesen, nem féltek tőle, mert még soha senkit nem bántott ez a szelíd ember. - - - - - - - - - - - Ma is szép napos vasárnap volt. Matyi kihurcolta a nagyobb űrtartalmú műanyag edényeit, tálakat, vödröket, és a sarkon lévő utcai kútból megtöltötte azokat vízzel. El is fáradt. Leült egy ócska székre és gyönyörködött az edényeiben, a napsugarak visszatükröződésében. Épp falatozott a szomszédból kapott ételmaradékokból, mikor meghallotta: Segítség, segítség! - A kiáltás a szomszéd konyhájából jött. Matyi szaladt is a segítségkiáltásra. Látja, hogy Borcsa anyukája takargatja plédekkel a lángoló és füstölgő fásládát. - Jaj, segítség! Tűz, nincs víz, el van zárva , nem jön a csapból! - kiáltozott kétségbeesetten. - - - - - - - - - Borcsa és a kis barátnője sápadtan és ijedten álltak a teraszon. Matyi elszaladt, és pár perc múlva már itt volt pár felnőtt emberrel. Matyi azután az utcáról szólította a gyerekeket, hogy szaladjanak a vízzel a konyhába. Ő pedig adogatta nekik a vízzel tele edényeit. Időben jött a segítség. A férfiak és a gyerekek segítségével rövid idő alatt sikerült eloltani a tűzet. - - - - - - - - - - - - A kislányok még mindig úgy álltak, mint a szobrok, nem mertek megmozdulni. Megértették, hogy nagy bajt csináltak, mikor ki akarták kísérletezni, hogyan is működik a gyufa. És épp a leggyúlékonyabb helyen. - - - - - - - - - - Mikor elmentek az emberek, Borcsi anyja meglátta az ijedt lányokat, bevezette a konyhába, leültette őket az asztalhoz, megitatta őket egy bögre kakaóval, azután csendben mondta: - Lányok, most takarítani fogunk. - A kislányok engedelmeskedtek, szó nélkül igent intettek.. Most Borcsa egyáltalán nem kívánta a sarokban állást. A napocska is elbújt, befelhősödött. Szomorú lett az idő. Borcsa elsírta magát, megértette az anyukájának dorgálása nélkül is, hogy nagyobb baj is lehetett volna. - - - - - - - - - Matyibára a környéken ezután más szemmel néztek, a gyerekek nem csúfolták, a szomszédasszonyok többet törődtek vele. Ő pedig a kincseivel.