Emlék
Pici műanyag cserépben volt a virágocska. Apró levelek, apró kis fehér virágok. Azután, hogy elhervadtak a virágok, átültettem a növényt egy nagyobb cserépbe. Következő tavasszal ismét megjelentek az apró kis virágok. Örömömre. Mert akitől kaptam a növényt, már nem él. Egy reggel ő nem ébredt fel. Szomorú voltam, mikor értesültem a rossz hírről. Egy kedves tanítványom távozott az élők világából. Csak 54 éves volt. Az érettségije után sokszor találkoztunk. Tehetséges volt, szép terveit is megosztotta velem. Amíg a súlyos betegsége nem szakította meg a pályafutását Élet és halál között lebegett egy ideig. Életben maradt, azonban mindennap, minden órában harcolnia kellett az életért. Nem adta fel. Tornázott, zenélni tanult, ezotériában is jártas lett. Erős akaratú nő volt. Élni akart. Nagyon akart élni... Ránézek a virágocskára, Kati jut az eszembe. A virág átvészelte a zord telet, a nyári hőséget, szárazságot, és most szépen virít. Kati hiányzik, ígérte, hogy meglátogat. Ez már nem valósulhat meg. Csak a tőle kapott virág maradt emléknek.
|
|