Cím: Akár egy regényben
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(12-27-2017 @ 04:59 pm)
:
Egy évvel ezelőtt még gondolni se mertem volna, hogy a 20 éves unokám Floridában találja meg a szerelmét és elbúcsúzik végleg a szülői háztól. Azzal kezdődött a történet, hogy Mártika elárulta egy alkalommal, hogy azon a napon délután nem jön el gyakorolni az idegen nyelvet, mert a Skype - on társalogni fog egy ismerőssel. Mártika másnap se jött el. Pedig az idegen nyelvből állt legrosszabbul, de mégis az érettségin átcsúszott valahogy. Én szívesen foglalkoztam az unokámmal, hiszen nyugdíjazásom előtt nyelvtanár voltam. Pár nap múlva Mártika édesanyja panaszkodott. "A lányom órákat beszél esténként egy Norbi nevű egyénnel, aki Floridában él, egy banán farm tulajdonosa, aki sok évvel ezelőtt ment ki Amerikába és ott maradt. Az egyetemet itt Magyarországon végezte el, jó szakmája van, itt is tudott volna boldogulni, de neki jobban tetszett az amerikai szabad élet. Mártikám teljesen elhanyagolta az idegen nyelv gyakorlását. Pedig az egyetemen szükség lesz az angol és a német nyelvtudásra. Nekem rosszul esett, hogy az unokám ritkán jutott el hozzám az utóbbi időben. Ha eljött, már nem sokat beszélgettünk, ő leginkább az okos telefonját nyomkodta. Egyszer a barátja Mártit nálam kereste, panaszkodott, hogy a lány kerüli őt, pedig komoly barátság volt közöttük. Hamarosan Márti szakított vele is. Egy vasárnap, mikor az unokám nálam ebédelt, a lány bevallotta. "Mama, ezentúl én vegán leszek. Tetszik nekem ez az életmód". És nagyon részletesem mesélt a vegánságról, lelkesedve, meggyőző érvelésekkel. Rá se ismertem a régi Mártikára. Mártika szüleit is nyugtalanította a lányuk változása. "Meg fogsz betegedni, ha nem táplálkozol rendesen!" - siránkozott a menyem. Meg kell jegyezni, hogy az unokám jó külsővel lett megáldva, a fiúk gyakran megkörnyékezték, azonban Márti mindig talált bennük valamilyen hibát. Komoly viták után szakítások. Aggódtunk, hogy képes lesz-e találni magának igazi barátot? Egy vasárnap az unokám beállított kisírt szemekkel." Mama, Norbi küldött nekem repülő jegyet, hogy nyáron látogassam meg. Én meg akarom látogatni, de Anyáék nem engednek. Beszélj velük, talán rád hallgatnak". Én is próbáltam lebeszélni erről a veszélyes útról, de Mártikám nem hajlott a jó szóra, csak azt hajtogatta, hogy Norbival megértik egymást, az is vegán, ő is vegán. Még senkivel nem volt ennyire egy hullámon. Otthon kitört a botrány, mikor megtudták, hogy Norbi pontosan 20 évvel idősebb Mártinál. Nem tehettünk semmit. Mártika, elhárítva minden akadályt, készült az útra. Megértettem, hogy valamilyen komoly érzelem, valamilyen tudatalatti erő segíti ezt a lányt, hogy ennyire ragaszkodik az utazáshoz, ahhoz a személyhez, akivel még nem is találkozott. "Mama, Norbival már 3 hónapja, hogy órákat skype-olunk, már jól ismerjük egymást. Akarok hozzá menni." Nem volt mit tenni. Az Apja elkísérte a repülő térig. Márti elindult. Kalandos útja volt. Norbi elindult Márti elé, de később érkezett Miamiba, mert a kocsija sárba merült, és eltelt 3 óra, mire sikerült kiszabadítani a kocsit. Márti órákat várt megérkezése után a repülőtéren, egy angol nő segített neki telefonkapcsolatba lépni Norbival. Végre összetalálkoztak. Boldogan. Úgy tűnt, mintha már nagyon régóta ismernék egymást. Márti nem tért vissza a családi házba. A korkülönbség nem játszik szerepet az életükben. Együtt menekültek az Irma hurrikán elől. Miután a hurrikán elvonult, együtt újítják fel és szépítik a házukat. Videókat készítenek, így gyakran láthatom az unokámat. Küldtek fényképet. Boldog, mosolygós és szép pár. Győzött a szerelem.
(635 szó a szövegben) (191 olvasás) 
|
