:
Két tanítónő beszélget. Piroska néni és Rozika. Piroska néni a nagymama korosztályhoz tartozik, hamarosan nyugdíjba megy. Rozika még nagyon fiatal tanítónő. Jelenleg a harmadikosok osztályfőnöke. Piroska néni egy földszinti lakásban lakik a lánya családjával, Rozika pedig a második emeleten. Délutánonként a ház bejáratánál lévő padon szoktak pihenni és megbeszélni a szakmai ügyeket. Piroska nagy bajban van. Hiába van sok éves gyakorlata a gyermekek nevelésében, de a 2 éves kislány unokáját ő sem tudja megnyugtatni. A játszó téren elveszítette a piros sapkás bohócát. Pár nappal ezelőtt történt. Azóta a kis Pirike csak sírdogál, követeli a bohócot. Aludni se hajlandó a kedvenc játéka nélkül. A szülők is tehetetlenek, a mamitól várják a segítséget. Piroska néni beavatta Rozikát a családi problémába. Rozika elgondolkodott, hogyan tudna segíteni. Másnap elmondta az esetet az osztályában, arra kérte a tanulóit, hogy segítsenek megkeresni a bohócot, és aki megtalálta vigye el a kis Pirikéhez. A tanulók beindították a keresést. Többen a saját játékukat akarták feláldozni. De mégis csak megkerült a piros sapkás bohóc, a játszó tér egyik sarkában feküdt, kicsit vizes is volt, talán a harmattól. Következő nap ismét a padon pihent a két tanítónő. Megjött Pirike is az anyukájával, ők is leültek. Hozzájuk csatlakozott még pár lakó is.A bohócról is szó esett. Kezdett sötétedni, mikor megjelent néhány tanuló és üdvözölte az osztályfőnöküket, és ... hipphopp, a padon megjelentek a bohócok. "Mi Pirikéhez jöttünk", - mondták a gyerekek. Pirike szemei felcsillantak. " Ez az én bohócom!" -örömmel magához ragadta a piros sapkást és megpuszilta. Azon az estén boldog volt mindenki, Rozika is a szorgalmas és segítőkész tanítványaival. A kis Pirike pedig boldogan ölelgette magához a megkerült alvótársát.
(350 szó a szövegben) (192 olvasás)
