| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Kicsik és öregek
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(04-12-2019 @ 06:54 pm)
:
Marika néni elfogyasztotta a kis vacsoráját, lenyelte az esti piruláit és kiült a teraszra. Gondolatai itt se hagyták nyugton. Rossz volt az éjszakája is. Tegnap volt a születésnapja, a nyolcvanadik. Senki nem lépte át a küszöbét, hogy megköszöntse. Egy évvel ezelőtt még élt a legjobb barátnője Zsuzsika. Akkor mindent megtettek, hogy emlékezetes legyen Marika születésnapja. 11 évvel ezelőtt Marika megözvegyült. Sajnos a gyermekáldás elkerülte őket Annak ellenére szeretetben megöregedtek, sajnos, a férje hamarabb elment. Eleinte voltak barátok, voltak kollégák, de fokozatosan különböző okok miatt eltűntek. Marika teljesen egyedül maradt. Most ült egyedül a teraszon, és olyan gondolatok szállták meg, hogy nagyon nyugtalan lett. "80 éves vagyok. A koromhoz képest jól érzem magam, csak néha felmegy a vérnyomásom, de vannak jó hatásos gyógyszereim. Kertészkedek is. Május van, gyönyörűek a virágaim. Sajnos, nincs kinek adnom egy szép csokrot." Marika felállt, elindult a kapu felé, hogy bezárja. Itt az esti szürkület. Kinézett az asszony az utcára, nagy volt a csend ebben a városszéli utcában. Csak egy erőltetett gyermeki sírás. Marika állt a kapuban. A gyerek sírása nem szűnik. Mi lehet az oka? A szemben lévő házból hallatszott a sírás. A kapu nyitva volt. Marika bement az udvarba. A lakás ajtaja is nyitva volt Az előszobából egy szobába nyílt az ajtó. A szoba közepén egy járókában állt egy gyermek és torokszakadtából sírt. De mikor meglátta Marikát, lecsendesedett, leült és síró hangon ismételgette: Mama, Mama... Marika beszélt a kislányhoz, de a gyerek továbbra is sírt. Az asztalon az asszony meglátott egy dobozt, keksz volt benne. Adott a gyereknek, az hozzá fogott enni. Láthatóan éhes volt. Marika tudta, hogy egy fiatalasszony lakik ebben a házban. A férje sofőr volt, de egy közúti balesetben elhunyt. Azt is tudta Marika, hogy a kislányt Szabinának hívják. De hol van az anyuka? Ki tudja, mióta van egyedül ebben a házban a kicsi lány? --Ne sírj Szabinka! Itt van még keksz. A gyerek eszegetett. Marika ki akart menni a konyhába, nézni valami innivalót. De ismét sírás. Szegénykének ki volt nagyon sírva a szeme, rekedt volt a hangja. Az asszony hozott neki vizet és lefektette a francia ágyra. Mellé feküdt. A gyerek szorosan megölelte a nyakát. Talán félt, hogy az öregasszony elmegy. Elaludtak. Hajnalig nem történt semmi. Senki nem jelent meg. Marika kiment a konyhába, talált tejet, búza darát, főzött a kicsinek tejbegrízt. A tejbegríznek volt sikere, mind elfogyott Nem jött meg a kislány anyja később se. Mit lehet tenni ilyenkor? A gyerek Marikával jól érezte magát, már teljesen megnyugodott. Marika megsimogatta a csöppség selymes szőke haját. A nagy kék szemek teljesen elvarázsolták az öregasszonyt. A boldogság érzése végig hullámzott rajta. A gyerek közelsége megszüntette a már napokig tartó letargikus állapotát. De cselekedni kell. Szerencsére az otthonkája szebében volt a mobilja. Fel tudta hívni a rendőrséget és jelenteni az anyuka eltűnését. Keresték, de nem találták sehol a fiatalasszonyt. Marika már 3 napja vigyáz a kis Szabinára. Nem volt semmilyen gyakorlata, de ahogy tudta, gondozta a kislányt. A gyermek közelsége boldogságot okozott neki. A negyedik napon megjelent egy fiatal pár, azt mondták, hogy elviszik a gyermeket az intézetbe, addig, amíg meg nem kerül az édesanyja. Marikának fájt a szíve, hiányzik a kis szőkeség, az ölelése. Volt értelme annak a pár napnak, mikor tudott valakiről gondoskodni.
Ült a teraszon és sóhajtozott. Nem tudott belenyugodni a jelenlegi helyzetébe. Elérte azt, hogy engedélyt kapott a kislány látogatására. Mikor Szabina meglátta Marikát, nagyon megörült, felemelte kezecskéit, hogy vegye fel őt Egy 80 évesnek ez nem könnyű feladat. Közelben volt egy pad. Elhelyezkedtek. A kislány megölelte Marikát, nem akarta elengedni. Az öregasszony fájó szívvel, nehéz lélekkel távozott.
Mi történt Szabina édesanyjával? Az történt, hogy egy reggel kiszaladt a sarki boltba. Rosszul lett. Elveszítette az eszméletét is. Kórházba került. Pénztárcán kívül nem volt nála semmilyen írat. Napokig kómában volt. Nem tudták a kórházban, hogy ki ő, és kit kell értesíteni. Végül egy beteg felismerte, meg tudta mondani a nevét. Sajnos a fiatalasszony a kómából nem került ki. A gyermeknek nem találtak rokont, így Marika az intézetben látogathatta Szabinát. Idővel Marika belátta, hogy az ő erői is fogynak, tervezte, hogy eladja a házát és szociális otthonba költözik. Teltek a hetek, Marika lábai fájtak, de a kislányt látogatni kell, az nagyon várja a megbeszélt időben. Marikának kezdett romlani az állapota. De látni kell a kislányt! Egy megfázás miatt ágyba került. Gondozásra volt szorulva. Rosszul esett neki, hogy nem láthatja Szabinát. Nagyon szomorú volt. Egy hétfői napon megjött a gondozónő. -- Marika néni!. Nagy újságokkal jöttem. Marika nénit költöztetjük az új otthonba, de ez nem akármilyen intézmény! Az új épület egyik szárnyában az idősek fognak lakni, a másik szárnyában lesz a gyermekotthon. Tudjuk, hogy mennyire ragaszkodnak egymáshoz a kis Szabinával. Ezentúl gyakran találkozhatnak. A hír boldoggá tette az öregasszonyt, le se lehet írni azt az állapotot, amibe került. Meg is gyógyult rohamosan. "Öreg vagyok, de még élnem kell!"
(1013 szó a szövegben) (137 olvasás) 
|
[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
