:
Bevallom 7 éves koromig nagy hazudós gyerek voltam. Mikor hazajöttem az óvodából, szerettem mesélni Anyukámnak az óvodai történetekről, ő élvezettel hallgatta, reagált is mindenre. Először meséltem a játékokról, barátokról, a szép óvodás kislányokról. Én is élveztem, hogy anya meresztgette a nagy szép kék szemeit és figyelmesen hallgatta a szövegelésemet. Amikor vége lett az igaz történereknek, kezdett működni a fantáziám, és a mese folytatódott. Hihetetlen történetekkel szórakoztattam anyukámat. "Jancsika, és ez igaz volt?" - kérdezte anya. " Persze", - szemrebbenés nélkül válaszoltam. Másnap a hazugságom még jobban fokozódott. Elmondtam, hogy Pistivel összevesztem és le is birkóztam. Úgy fejbe vágtam, hogy Pisti elterült. Erre anya ijedt arcot vágott, másnap ő vitt el az oviba és megkereste az óvónénit. Hosszan beszélgettek. Jutka néni elmondta anyának a teljes igazságot rólam, hogy kötekedni szoktam a gyerekekkel és azt is elmondta, hogy Pisti hogyan védte meg a kis hugát tőlem, hogy a pofont én kaptam Pistitől. Tántorogtam és majdnem elestem. Jutka néni avatkozott bele a vitába. Hazafelé lehajtott fejjel mentem, szégyelltem magam anya előtt. Ettől a naptól csak igaz dolgokkal szórakoztattam őt. Így ért véget a hazudozási korszakom.
(182 szó a szövegben) (100 olvasás)
