:
A vonatom indulásáig volt még pár órám. Már elintéztem a járási hivatalban és a városban minden tenni valókat és úgy döntöttem, hogy a központi parkban egy kényelmes padon eltöltöm a szabad órákat olvasással. Az idő kellemes volt, se nagyon meleg, se hideg. Találtam is egy szabad padot. De nem sokáig voltam egyedül Egy 50 év körüli férfi szegődött ide és engedélyt kért, hogy leüljön, mert a többi pad el volt foglalva. Pár perc múlva már fel tett néhány kérdést. Éreztem, ez az ember társalogni akar. Elég megnyerő külseje volt, nem éreztem a beszédében semmilyen zaklató vagy tolakodó szándékot. Udvariasan válaszoltam neki. Érezhető volt, hogy valami nyomja a lelkét és ezt valakivel meg kell beszélnie. Egy kis idő múlva ki is alakult egy kellemes beszélgetés. A férfi be is mutatkozott. Galamb Sándor volt a neve. Elmondta, hogy 5 évvel ezelőtt meghalt a felesége, az egyedüllétet nagyon nyomorúságos helyzetnek érzi. Már többször próbált társat keresni, azonban nem sikerült. Akivel megismerkedett, tőle az a személy többet várt, vagy emberileg nem tudtak kijönni egymással. A hölgyek pénzes komát akartak Sándorban látni. Utoljára volt egy levelező társa Sándornak, akivel váltott vagy 20 kellemes levelet, de az nem jött el a randira, később úgy fejezte be a levelezést, hogy Sándort túl öregnek tartja.Eddig én olyan hölgyeket ismertem, akiket a férfiak csaptak be. Most pedig ahogy meghallgattam a Sándor történeteit, sajnálni kezdtem ezt a rokonszenves embert.-Itt kellene találkoznom egy volt osztálytársammal, mondta.- Mindig jó barátok voltunk régen. Pár nappal ezelőtt összetalálkoztunk és megbeszéltük, hogy ebben a parkban lesz a randevu. Félek, hogy ő se fog eljönni.
- Ne ijessze saját magát ilyen gondolatokkal, - igyekeztem őt megnyugtatni.
Ebben a pillanatban megláttam egy helyes asszonykát, olyan középkorúnak látszott. A kezében egy kék táska volt. Valószínűleg ez volt a jel. Végigsétált a nő előttünk egyszer, kétszer. Végül Sándor arca mosolygósra változott.
-Szia Marcsika! Hát eljöttél? Nagyon vártalak!
Azt észrevettem, hogy ez a Marcsika egy csinos kedves arcú hölgy.
Az én időm lejárt, gyorsan el is köszöntem. Remélem Sándornak ezután rendeződik az élete.
(330 szó a szövegben) (117 olvasás)
