:
Több évvel ezelőtt történt, de szívesen gondolok arra a rövid jelenetre, ami lezajlott a villamoson Szegeden. Jólesik felidézni az igazi emberi cselekedetet. Épp ideje, hogy írjak róla. Akkor szeles hideg őszies idő volt, az eső is esett, mikor villamosra szálltam. Szabad hely nem volt, állva kellett megtennem az utat az állomás felé. A következő megállóban felszállt egy idősebb asszony is egy 3 év körüli kislánnyal. Egy fiatal hölgy azonnal felállt és átadta a helyet a néninek. Az le is ült. A kislányon csak egy vékony nadrág és blúz volt. Fázott szegényke, remegett. . Nehéz kitalálni, miért volt ez a kislány ennyire alulöltözött. A néni levette a saját meleg kardigánját, a kislányra adta, és a saját ruhájának övével körül kötötte. Utána magához húzta és megölelte a kislányt.- Fázol még? - kérdezte. A kislány intett, hogy nem.
A fiatal hölgy, aki átadta nekik a helyet csak nézte őket és egy mosollyal ajándékozta meg a gyermeket. Az visszamosolygott.
Az idős asszonyon csak egy rövid ujjú ruha volt, biztosan fog fázni. A következő pillanatban a kedves fiatal hölgy levette a saját háromnegyedes kabátját és a néni ölébe helyezte. Ezután sietve leszállt a villamosról. A néni először zavarban volt, kereste szemével a hölgyet, meg nézegette a kabátot.
Én akkor leszálltam a villamosról, de biztos vagyok benne, hogy a kabát felmelegítette az idős asszony nem csak a testét, hanem a lelkét is.
(230 szó a szövegben) (100 olvasás)
