Egyedül
Mint mikor a felvöröslő esti puha fényben
a nyíló violák égnek tompán, izzón és fehéren
pont olyan egyedül vagyok
Mint mikor a folyó szórt smaragd mélysége felett
sötétbőrű vízében tekergő sárkány-lényt rejteget
pont olyan egyedül vagyok
Mint mikor a nyári áradás sodorva terjed
és az elöntött erdőn a halál hanyagul felelget
pont olyan egyedül vagyok
Mint mikor az éppen kihűlt hű hitvesi ágyat
elborítják emlékekből szőtt édes fekete fátylak
pont olyan egyedül vagyok
Mint ahogy egy vagy több elfogott ember csak lehet
amikor a töltött puskacső előtt feltartod kezed
pont olyan egyedül vagyok
Mint mikor minden egyes egyedül maradt magyar
szótalan szívébe magánya egyszerre belemar
pont olyan egyedül vagyok ,
Budapest 2004