a padlón foszladozó emlék cafatok szerteterítve mind jaj letapadva a kőre próbáltam felemelni újra megint újra-álmodni újra vetni magot kikelő füveit tenyerembe újra csókolni ölelni nagyanyám ős öreg arcát a szívemre éreztem nem vagyok képes ő volt a szép a szelíd de már nem látom az arcát az éjszaka lassan a köd beterít
