itt lobog bennem szüntelen az elévülhetetlen óhaj szeretni engedj megtévedt teljes szerelmetes valómmal meggyónom édes mindenem amit szétfodroztak az évek magányom sodródó habjain nem voltam más csak egy kísérlet hiába hívtál magadhoz bár te voltál magad a pásztor én kő-fejűn kemény botor elszakadni vágytam atyámtól hitemben most is ingatag egyensúlyra akár a mérleg hozzád kiáltok Istenem a közönytől lassan megégek
