dülőúton

fázom, ha hó hull,
vagy, ha hűl,
nagykabátom
a barátom,
egyes-egyedül,

meleg leves: a mégis,
- túlélni szép is, -
csak azért is!

vagy, ha mégse,
leszek a semmi része,
a mégis egésze!

rám, valódi eső szitál,
valódi gond csorog,
ablak előtt állsz anyám,
ilyenkor, reád gondolok,

nem látsz át,
pára ül az üvegen,
vajon miért
lettem ilyen idegen?

nincs miért,
és miért nem,
vers sincs,
és hit: az igékben,
sem hajlék,
és hon,
és haza,
menhelyek laza vakolata.

Budapest, 2005