Elmém súlyát rég cipelem

De ha nem bírom leteszem

Az elmebetegségben

Mert nem könnyű, hogy van elmém

Fegyelmet kíván őkelmém

Az elmélkedésemben

Fárasztóbb elmésen kelni

Mint üres, lazának lenni

Hatalmas mindenségben

Bár fáradó testem gyarló

Alkotó elmém nyargaló

Szárnyal a fenségekben

Bolondot nem sújt élet átka

 Nem kell neki, pénz, se mátka

Csak van az ürességben

Áhítom, hogy súlytalan legyek

Homo voltom feledés, megyek

Máris az őrületbe!