Ébenfekete haj, égszínkék szemek

Egy fiatal srác jellemzői ezek

Jó képű volt okos és szerény

Körülötte a világ kemény

Sodorta magával ez a vad világ

Sorra szedte a kábító tablettát

Rászokott a drogra és nem volt kiút

Következett a mély, feneketlen kút

Minden percben csak azért áhítozott

Ha kérte szervezete ő drogozott

Nem volt már fontos neki semmi

Hogy a drogot meg tudja venni

Volt egy szép lány kinek fontos volt nagyon

Ő volt vele minden mámoros napon

Nézte, hogy gyötrődik, kábultan remeg

Ha nem kapott drogot: ordít és fetreng

A lány szíve megszakadt, nem tehetett semmit

Fájdalmában zokogott hullatta könnyeit

Hányszor de hányszor próbálta leszoktatni

„A tiszta életbe” a fiút visszahozni….

De késő volt, sodródott az árral

Szüntelen élt a vad bódulattal

Ifjú élet ami vakvágányra futott

Minden egyes nap egyre mélyebbre jutott

Akkor volt jó, ha droggal be volt lőve

 Ha nem így jött össze nyögött remegve

Élete kábítószer fogságába került

E rabságból kijutnia sosem sikerült

Pedig érdemes lett volna küzdeni

A lány sírig tudta volna szeretni

A még fénylő szemeit ismerte meg

Elfogja veszíteni, attól retteg…

A fiú étele, itala lett a drog

Ő is érezte: hamarosan menni fog…

Kusza zavaros már a gondolata

Álmatlan volt minden egyes éjszaka

Hét ágra sütött a Nap fényesen

Karba mélyedt egy tű most élesen…

A dermedt testen hideg futott végig

Lerogyott, … szemét emelte az égig …

…………………………………………………

A lány megérkezett, a fiú már nem lélegzett…

Élettelen arcára csak napsugár fénylett

Szívet tépő sikoly ajkán, de ki kel, hogy tartson

Szíve alatt a magzatáért ezen a  „fekete vasárnapon”…