(Gyermeknap alkalmából)

Gondtalan évek úgy elszálltatok

Játékos percek megmaradtatok

Gyerek fejjel minden oly szép volt

Nem volt az égen komor, sötét folt

Csodaszép, lágy, virágos mezőkön

Repültünk a gömbölyű felhőkön

Erdő közt madarakkal daloltunk

Zöldfüves réteken barangoltunk

Nem észleltünk rosszat a világba

Elmenekültünk anyánk karjába

Az otthonunk meleg szeretete

 Gyermeki búnkat elfeledtette

A nap ragyogott naiv arcunkba

Könnyű szellő belefújt hajunkba

Kacajunk az égig felhallatszott

 Víg jókedvünk mindent beborított

Helyettünk aggódtak a felnőttek

Szívvel, odaadással neveltek

Óvtak a gonosztól, minden bajtól

 Féltettek a zavaros világtól

Ez a szép álomkép most is bennem él

Harmatcseppes hajnallal útra kél…

De elszállt, mint egy szárnyaló madár

Mi nem jön vissza soha- soha már…

Gyermekkorom, mint egy szép látomás

A múltból megmaradt felvillanás

Már csak egy nagyon hű, kopott emlék

Amelyet még ezerszer átélnék

 Újra élni ezt a kort nem lehet

Felnőttként kell élni az életet

Átélve sok szenvedést, könnyeket

Megtapasztalni az érzéseket

Eddig a szépet, jót vettük észre

Eztán lépünk a lét rögeire

 Nem lesz, mindig ott szülő és otthon

 Magunkra számíthatunk utunkon

De ha a gyermekkorból mertünk

E szép emlék beragyogja éltünk

Álmainkban, ha néha visszatér

 A legdrágább kincsnél is többet ér!