Isten szárnyán érkezel

Elmém leplére

Rímekkel felvértezel

Magad kedvére

Általad születik meg

Úgyszólván a: Mű

Agy zenél, lélek remeg

E lét gyönyörű!

 Felruházol, megáldasz

Szép gondolattal

Karon fogsz, és úgy játszatsz

Engem szavakkal

Fantázia, képzelet

Szivárványszínben

Most írom meg versemet

Keresztrímekben…

Ne siess, mint a vendég

Ki nyugtalan már

Maradj, velem kérlek még

Ne menj! Szólj hozzám!

 Koponyámban zsong igéd

Te vagy teremtőm

Szívemből szól a zenéd

Lángom, lélek hőm!

Kietlen puszta leszek

Ha magamra hagysz

Úgy élek, ha verselek

És velem faragsz!