Lélekszárnyakon

Törött szárnyú madár vagyok

Porszürke ágyamon csak vergődöm

Lélekszárnyakon szárnyalok

Energiával fel így töltődöm

Én is repülök vatta- felhő testén

Lelki szárnyakról soha le nem esvén…

Ha erős, boldog a lélek

Sokáig tart a lélekröptetés

Lélekszárnyakon nem félek

Semmitől, a sötét is napsütés

Porból emelkedek aranyszárnyakon

Messzi ég felé űzött, vad vágyakon…

Szabad vagyok lelkem mélyén

Csillagok fényében, a tejúton

Szállok mindenség mezsgyéjén

Pihenni pálmákkal benőtt parton

Szeretnék, pihekönnyen csak lebegni

Lélekszárnyakon magasba repülni…

Törött szárnyam nem röpít el

De a lelkierőnél nincs nagyobb

Másképp is tudsz szállni, hidd el!

Repeső lelkem porba nem hagyott

Csodás távlatokat mutatott nekem

Hogy lélekben szállhatok, el kell hinnem!