Szürke köd üli meg a tájat
Lehűtöm az égő vörös vágyat
Fekete szembogaram tágul
Az önismeret fehérje ráhull
Aranylón ragyog rám az öröm
Gondolat szivárványait töröm
A boldogság ma bennem zöldell
Perceim, akár sok színes pasztell
Felhők lila ábrándként úsznak
Félelmeim fagyos-kéken kúsznak
Tova, a narancs alkony vérén
Szív bíborán nyugalomra térvén
Rozsda bú ellen felvértezve
Rózsaszín álomrétre érkezve
Az éjnek csillagszeme okker
Majd cián-zajjal ébreszt a vekker…