Szürke köd üli meg a tájat

Lehűtöm az égő vörös vágyat

Fekete szembogaram tágul

Az önismeret fehérje ráhull

Aranylón ragyog rám az öröm

Gondolat szivárványait töröm

A boldogság ma bennem zöldell

Perceim, akár sok színes pasztell

Felhők lila ábrándként úsznak

Félelmeim fagyos-kéken kúsznak

Tova, a narancs alkony vérén

Szív bíborán nyugalomra térvén

Rozsda bú ellen felvértezve

Rózsaszín álomrétre érkezve

Az éjnek csillagszeme okker

Majd cián-zajjal ébreszt a vekker…