Legbelül mélyen egy lény fejlődik

Pici, törékeny, de már érződik

Meleg biztonságban egy kis magzat

Már látszik is a furcsa alakzat

 Méhen belül védve van mindentől

Anyja méhében, nem fél semmitől

Kicsike, de már érez valamit

Leginkább érzi, hogy neki jó itt…

 A külvilág, jaj de borzasztó lett!

Mert anyja egy kegyetlen döntést tett

Bizonytalan létben nem vállalja

E lénytől az életet megvonja

A bajt megérzi bent a kis csöppség

Némán nyöszörgi onnan: Segítség!

De hiába, mert nem hallja senki

Anyja csak, hogy szúr a hasa, érezi

Elmegy, abortuszra jelentkezik

Saját maga a fontos, mint eddig

E baljós jelet érzi a magzat

De anyaméhet hiába faggat

Mert szeretne ő is egyszer élni

Anyatejet gőgicsélve kérni

Ne gyilkolj anyám, ne vedd életem!

Jaj, szívtelen hagyd, hogy megszülessem!

De nincs visszaút a nap is eljött

Ég helyett ember dönt a lét fölött

Mert értő kéz teszi a dolgát már

Ártatlan magzatra, csak halál vár

A méhben most téboly és félelem

Kétségbeesett, őrölt küzdelem

Kitépik a magzatot a méhből

 Halálos, sikoly száll fel a lényből

 Orvosok fülében zúg, zakatol

            Anyja szívében visszhangzik a sikoly

 Dermedten nézik kis lényt

Nem tudják megváltoztatni a tényt

Műtőből kijőve anyja hallja

Hogy könyörög életéért magzata

 Elájul, és oly szépet álmodik

Megszült gyermekével vígan játszik

Megnyugszik, hogy ez nem is történt meg

De feléled, újra szúrást érez bent

Valóság! Az imént csak álmodott…

Szeméből a könny, mint zápor úgy hullott

Azt a sikolyt hallotta szüntelen

Megölte gyermekét, kétségtelen

Abortuszt vállalt, hogy könnyebb legyen

Bűnbánatra ébredt,- de nincs, mit tegyen

Újra elsötétült a világ fénye

Ismét feltűnt a kis lény arcképe:

 Anyám! Ilyen lenne a te gyermeked…

Ha esélyt adtál volna. hogy megszülessen…

A meg nem született magzatokért

2004.