Laki Andrea: Felnőttél

Csillagom vagy örökre,
drága, fénylő ékkövem,
legszentebb kis csodám,
őszinte, örök hitem.
Nyílik már a nagy kapu,
csak lépkedned kell,
vár rád az egész világ,
csak akarnod kell.
Indulj előre utadon,
s tudd, mindig ott leszek,
ha túl nagy lesz a szakadék,
ne félj, én segítelek!
Nem baj, ha mást látok,
selypítő mosolyt, copfokat,
durcás kamasz fintort,
akarnok kis harcokat,
attól még jól tudom,
itt az idő, a kötél lazul,
csak elengedni oly nehéz,
így cérnám tartom konokul,
mert az én életem te vagy,
még mindig a kezed fogom,
örökre az anyud leszek,
s kis babahajad csókolom.
Morgok is a takaróért,
vagy ha fagyasztod az emeletet,
kimentelek a rumliból,
s ha kell ha nem, felkeltelek.
De nem tudom, mi lesz velem,
ha egyszer majd költöznél,
jól tudom a világ rendjét,
felnőttél és elrepülnél,
jól tudom azt is igen,
ezt majd nélkülem teszed,
s csendben fogok mosolyogni,
ahogy nálam hagyod kis szíved.