Sóvár sarlóvá fogyaszt az éj
Hangod rekedt-mély
Örvény
Dallam
Halkan
Cirógat pillád
Nem nézek Rád
Kesztyűmre haj tapad
Marom az ajkadat
Roppan a csont
Ujjad selymet bont
Ég a bőr
Hullik a tőr
Tenyereden tartasz
Törékeny játék
A falon két küzdő árnyék
Vénusz rejtekén
Omlik a vér
Könyörögsz a diadalért
Ölemre borul arcod
Együtt veszítjük a harcot
Sikoltva követellek
Majd nevetve löklek
Elmém bénult-bódult
De Rád is a téboly hullt
A gyönyör kelyhe
Magába fogad végre
Acél a bársony ellen
Nincs bűnös, nincs vétlen
Remegő, olvadt halom
Eltűnt az oltalom
Feszült inak, öntudatlan
ösztön
Önként vállalt, sejtnyi
börtön
Hogy utánad vágyom
Utánam vágysz
Ha hallgatsz, ha tagadsz, ha sohasem látsz...