Cím: A Luca széke (Prózavers)
Szerző: alberlaci - Alberczki László
(12-23-2014 @ 06:57 am)
:
Kilenc fajta fát használok,ezeből majd Luca széket eszkábálok.
Tizenhárom nap alatt .kész leszek,és az éjféli misére megyek.Székem
körül boszorkányszöget rajzolok,majd ráállok,és a boszikra várok.
Hoztam én,és itt a mákom,már csak a nagy élményeket várom.Jön is már
egy csúf boszorkány,szarvak a fején,és van egy nagy vasfoga,a lábán meg lópata.Telefonját előveszi,szerintem a többi banyát csörgeti.Gyülekeznek
szépen sorba,seprűnyélen lovagolva.Nincsen rajtuk lámpa,és mellény,pedig hát ez követelmény.
Vigyorognak hívagatnak, " gyere ide szépen nem fogunk mi bántani,csak a nyakadon akarunk csavarni.Valami ilyesmire számítottam én is,ezért most nyugton maradok,és a mákomra pillantok.Jajj istenem mit is tettem,egy zacskó mákot otthon felejtettem.Kicsi székem,most mentsél meg engem.
Loholok most hazafelé,boszorkány van mindenfelé.Szórom én a mákomat,a boszik meg dolgoznak.Szedegetnek,gyűjtögetnek,mákszemeket keresgetnek.A székemet is viszem éppen,holdvilágos szürkeségben.
Már azt hittem hazaérek,de egy banya száll felettem,surrogva egy seprűnyélen.Jajj én mostan mit is tegyek,fogytán vannak a mákszemek.Közelben van mostmár látom a székemmel hátba vágom.Úgy szaladok,hogy levegőt is alig kapok.Itthon vagyok,hazaértem ég a tüzem,én a székem tűzre teszem.Ők is égnek szépen sorba,a seprűnyél egy lángcsóva,füstöl már a sok boszorka.Nehéz nap van énmögöttem,fáradt lettem,álmos vagyok,aludni térek és a bosziktól ezután sohase félek.
(366 szó a szövegben) (317 olvasás) 
|
