Alberczki László: Ébredés

Sötétből kitörő fény,
a pirkadat vöröslik,
a csillagok kihunytak.
A szép reggeli fények,
de csodás tünemények.

A természet is éled,
az erdő velem ébred.
A mező, és a virág,
énekel most a határ,
melenget a napsugár.

A kék vizek színében,
a fellegek szívében,
az élet tárul elém.
Messzeség, a nagy hegyek,
és a távoli völgyek.

Felhők foszlányain át,
nézem az égi csodát,
gondolatom vonalát.
Látom én - e szépeket,
az Isteni képeket.