Bíborszín virágként magához hív
vágyra csábítva duzzadó ajkad;
hidegtől reszketsz, de forrón akarlak,
ölelő testem félve beborít.

Legelső vér adta feltörő sikoly,
sötétlő csepp a hófehér lepedőn,
féltem, majd fáj neked férfias erőm,
de vártam hogy ismét fölém hajolj.

Mit nékem adtál, az ejtett fogságba:
Szűz volt öled, de kíváncsi vadsága
ringatott Édenbe - szerelem-hinta.

Drága vagy nekem, gyémántként tiszta.
Sohasem mertem kérni ezt tőled:
Szerelmes nimfát faragtam belőled.

2005-09-13