Ha a szerelem már vállrándításba fulladt,
és eljött az ideje a hűvös közönynek;
akkor inkább gyűlölj, és köpj egyet utánam:
hogy tudjam, még van benned érzelem.

Ha az emlékek már nem jelentenek semmit,
és nem mozdul a száj, ami egykor nevetett;
ha nem érzed, hogy tőled valamit elvitt:
akkor inkább átkozd meg nevemet.

Ha szerinted elmúltak a mardosó kétségek,
és azt érzed, nincs más, csak haragszol-haragszom;
fogd meg a képem, és úgy vágd a szemétbe,
hogy írmagja-nyoma se maradjon.

De ha még ma is érzed arcodon kezemet,
és hallod a réges-rég kimondott szavakat,
ha szorítást érzel mélyen a szíveden:
nézd, s porold le megfakult arcomat.

2005-08-28