Nézd, hogy vált a zöldből kékre az óceán,
sekély-szelídből haragos-mély sötét;
most felhők szelik a tengernek tükrét,
majd indigó égből csattan a villám.
Ugye látod, hogy húz betűt a tinta,
- hófehér papíron türkiz varázslat –
ultramarin szemek fordulnak utánad,
s lángot gyújt benned egy villanó szikra.
Csalfán hívogatnak a távoli hegyek,
s mintha homályos ködből lennék én is:
Úgy sodródok az árral, úszom veletek,
Olyan közel vagytok, de messze mégis!
Tudom, hogy jövőre kihajt a búzavirág.
Tudom, hogy felenged a jégkorszak világ.

2005-07-16