Szonett a Hazámnak
Ha büszke vagy hazádra – nem szégyen,
Nézd, mind emelt fővel ünnepelik
Régvolt őseink dicső tetteit
A kokárdás százezrek a téren.
Magyarok vagyunk: mások szemében
Bűn ez – ó, hogy mennyire gyűlölik!
A sárba tapossák ünnepeid,
S nemzetük gyalázzák – ez a szégyen!
Mert itt élünk, Árpádtól örökölt
Honunkban, s bár sokszor festette vér
Pirosra, nekünk akkor is fehér
Marad, tiszta, mint a hó, vagy a zöld
Fű; itt nyugszom majd, ha a vég elér;
Mert szeretlek, mint Istent – Magyar Föld!
|
|