Kezdődik megint. Német óra, aminél unalmasabb, utálatosabb nincs a világon. Becsöngettek, mindjárt jön is Klári néni. Megpróbálok jól viselkedni, megígértem anyának! A hetes jelent, leülünk. Elő kell venni a könyvet, és Zsuzsi el kezdi az olvasást. Nem értek belőle egy kukkot sem. Próbálom követni, ich, .... was?......  bekommst gleich dein.......... Nagyon figyelek. Hú, de álmos vagyok. Milyen szépen süt a nap, egy kis madár szállt a faágra, pont jól látszik.
- Bence te jösz, folytasd! Hányszor szóljak?
Még szerencse, hogy a padtársam megmutatja hol tartunk.
- Vi bitte? frágt daaanniel. Ic zoll durk di diiises ppápier ( ez mekkora hülyeség! nem is lehet kiolvasni, még egyszer nekiállok) pápiersztük ( minden betűnél kitörik a nyelvem, UTÁLOM) krieken? Dász iszt já ájn Wicc. (vagy mi a csuda)
- Elég ennyi, inkább csendben figyelj!
Na akkor mára ennyi, csak nem szólít fel többszőr! Elrepült a kismadár. Kár, olyan aranyos volt! Otthon tettünk ki madáreleséget télen, amikor nagy a hó nem találnak ennivalót, ezért segíteni kell nekik.
- Vegyétek elő a füzeteket, és írjátok..... - ez persze Klári néni, megint írni kell, amit a táblára felír, azt kell lemásolni. Uncsi, meg amire az első mondatot leírom, letörli, és nem tudom befejezni. Persze aztán meg mérges rám.
- Bence, ne hintázz azzal a székkel! Ülj rendesen és dolgozz! Nem igaz, hogy mindig rád kell szólni!
Észre sem vettem, hogy hintázok. Írni, írni, írni.
- Bence maradj csenben!
- De én nem is szóltam semmit.
Nem igaz, nem tudok jó lenni!  Álmos vagyok, unatkozom, Klári néni hangja csendesen ideér a fülemhez, de nem figyelem miről beszél. Józsikát figyelem, mert a cerkájával megbökött.
- Figyu Bence, milyen jót rajzoltam a könyvembe! Tuti mi, ez a kis autó !?
- Klassz! Én is rajzoltam, nézd!
- Bence! Miért zavarod a Józsit? Nem tud miattad figyelni!
- De én nem is...
- Ne feleselj! Indulás ki a folyosóra! Miattad nem lehet egy rendes órát megtartani! Mindenkit zavarsz! Most meg mit csinálsz?
- Gondoltam viszek egy rahzlapot, meg egy ceruzát.
- Mit képzelsz!? Azonnal kifelé!!
Remek. Odakuporodok a radiátor melé. Most mit csináljak? Még lapot sem hozhattam ki. A termekből kihallatszanak hangok, a hatodikosoknál matek lehet, mert számolnak, hetedikesek meg énekelnek. Én meg még jobban unatkozom. Mikor csöngetnek már ki? Hogy is van az a zongora muzsika? Türürürürü rü rü rü rü rüüü, hallkan fütyülni kezdem. Ez az, meg van, kezd hasonlítani szerintem. Szeretem, sokszor a fülemben van az a dallam, nem tudom pontosan mi ez, de jó.
- Bence! Megint mit csinálsz?? Az egész folyosó harsog a fütyülésedtől!! Most már az egész iskolát zavarod! Ha te nem is akarsz tanulni, más szeretne! - Klári néni nagyon mérges, pedig szerintem nem csináltam semmi rosszat. De a jó hír, hogy kicsengetnek.
Szünetben játszunk Jozsóval, meg Dáviddal. Sajna hamar szól a csengő, alig pár másodpercnek tűnik a lazítás. Matek óra lesz. Azt szeretem, számolni tudok, sokszor hamarabb megoldom a feladatokat, mint a legjobb tanulók. A szövegesekkel vagyok bajban, de ez a dizlexiám miatt van. Járok is fejlesztésre, szeretek odamenni. De most itt vagyok. Bejön Marika néni. Hoppá, nem találom a könyvemet! Jelentkezek, szólni kell.
- Tanárnéni kérem! Nincs itt a matek könyvem.
- Akkor nincs értelme, hogy itt vagy, mert dolgozni sem tudsz! Pakold össze a cuccodat, és menj haza, ma már vissza sem kell jönnöd!
Nem értem, de megyek. Miért, megint mit csináltam rosszul? Anya otthon van kivételesen. Csodálkozik amikor meglát.
- Hát te? Valami baj van? Fáj valamid? Beteg lettél? Reggel még semmi bajod nem volt.
- Nem. Az a boszorkány haza küldött.
- Mi van? Miért?
- Azért mert nem vittem el a matek könyvet. Azt mondta ne is menjek vissza!
- Gyere, megkeressük.
- De én ma már nem megyek vissza!
- Ilyen nincs kisfiam, megkeresük, és visszakísérlek a suliba. Matek órán kívül más is van ma. Hol lehet?
Az egész szobámat percek alatt felforgatjuk. Hiába mondom, hogy nincs itthon, de a végén anya is rájön, hogy ő sem találta a táskámban tegnap, amikor a házimat nézte.
- Akkor gyere, indulunk, majd megmondom a tanító néninek, hogy nincs itthon.
- Anyukám! Én nem megyek, ne keljen mennem! Nem akarok!
Persze elindulunk. Hiába a könyörgés, menni kell. Anyától egész úton azt hallom, hogy ma már legyek szíves semmi galibát csinálni, maradjak csöndben, ne szóljak vissza. Nehezemre esik, de megígérem. Kopogunk az ajtón, köszönünk.
- Elnézést kérek! Otthon nincs a könyv, és tegnap sem volt a táskájában. - ezt anya mondja.
- Itt sincs. Nem tehetek róla, így Bence nem tud dolgozni. - Marika néni. Én közben leülök a helyemre.
- Bocsánat, de ha én most nem vagyok otthon a gyerek egész nap nem lesz az iskolában, mert nincs matek könyve? Ez megoldás? - kérdezi anya.
- Különben is nem lehet fegyelmezni, már német óráról is kiküldte a kolléga, aztán a folyosón fütyürészett, mindenkit zavart, pofátlan, szemtelen, visszabeszél, és még bocsánatot sem kér a felnőttől! Tíz évesen már kéne tudni normálisan viselkedni!
Marika nénin látom, hogy nagyon ideges. Anya szerencsémre ezt mondja:
- Gyere Bence, ma nem kell itt maradnod, majd igazolom a napodat.
Érzem, hogy ő is nagyon ideges, mamiéknál sír is, olyan dühös, amikor elmeséli, miért leszek ma náluk, mert neki hamarosan indulnia kell.
Már alig várom, hogy vége legyen az évnek!

ui: A könyv meg lett jó egy héttel később, az iskola egyik ablakpárkányán, az udvar felől. Ki tette oda azt nem tudom.