Anya a hátsó bejárati ajtó küszöbén üldögél. Most fejezte be a mosogatást, felmosást, ráér. Szép az idő, a Nap símogató, a madarak koncertjüket ingyen adják. A Fiú Anyával szemben telepszik le, élvezi, hogy a többiek nincsenek itthon. Szeret Anyával kettesben lenni, ilyenkor csak az övé, nem kell senkivel sem osztózkodnia.
- Anya! Én soha nem leszek felnőtt!
- Az nem lenne túl jó! Ha valaki megszületik, és minden rendben zajlik, akkor a gyerekkor után felnőttek leszünk.
- Én nem. Mert nem akarok. Én mindig gyerek akarok maradni!
- Ha nem leszel felnőtt, akkor, hogy lesz jogosítványod? Pedig te szeretnél autót vezetni, motorozni. Ha gyerek maradsz akkor neked hogy lesz gyermeked, házad, jó kocsid?
- Szerintem nem jó felnőttnek lenni! Felnőtteknek komoly dolgokról kell dönteniük, dolgozniuk kell, pénzt keresni, nem játszhatnak, és nem alhatnak sokáig.
- De hát én is szoktam játszani, meg apával is szoktál kisautózni, meg legózni is. Hétvégén pedig sokáig alszunk.
- Én akkor is kisfiú szeretnék maradni! Mert ha nagy leszek már nem tudok az öledbe ülni, nem tudok hozzád bújni, nem tudsz engem babusgatni, átölelni! És aztán még meg is fogsz halni, én ezt egyáltalán nem akakrom!!! Ha pedig most megállítjuk az időt, akkor semmi nem fog elmúlni, és Te sem leszel öreg és nem hagysz el engem!

Gyorsan az ölembe húztam 10 éves kisfiamat, könnyeinknek nem is akartunk megálljt parancsolni, és olyan szorosan öleltük egymást, hogy szorosabban már nem is lehetett. A fülébe súgtam közös titkunkat:
- Én soha nem foglak téged elhagyni, mindig el foglak bírni, ha az ölembe ülsz, és ott leszek amikor símogatásra, babusgatásra, ölelésre van szükséged tőlem. Meghalni pedig sokára fogok, majd akkor amikor már te is nagypapa leszel.