Kétszer éltem át a csodát
szívemben őrzöm életemen át.
Először lányomnak adhattam életet,
négy évre rá fiam is megszületett.

Megtanulom lassan a szülői szerepet,
mikor fogjam, vagy engedjem el a kezeket,
mikor van ideje az okos tanácsnak,
mikor elég, ha csak messziről vigyázlak.

Sokszor elfog a kétség. Mindent jól teszek?
Így kell ezt csinálni? Jól nevelek?
A választ még pontosan nem tudhatom.
Az idő majd megsúgja vajon?

Az biztos, mikor rátok nézek
tudom, hogy már nem hiába élek.
Az egész világot látom bennetek
s, hogy örökre ideköltözött a szeretet.

Most itt álltok mindketten előttem,
orgona illatozik kezetekben.
Mosolygós arcotok kipirul,
szemetek csillog huncutul.

Én meg csak nézek rátok büszkén,
ezt a pillanatot semmire nem cserélném!
Köszönöm ezt az érzést, ezt az ünnepet!
Köszönöm Nektek, hogy Anya lehetek!