Éjszaka van. Mi ez a zaj? Megnézem, biztos megint ők vannak itt. Még most sem hagynak nyugton!
- Mit akartok, he? Gyertek be, és mondjátok el!
Tudtam, hogy hiába nyitom ki az ajtót, eltünnek, mire odaérek. Remek! Hajnali kettő. Mi ez a por? Honnan jön?
Aha, már tudom mi volt az a zaj. Kompresszorral fujatták be ezeket a szilánkokat az ajtó alatt. Nem szúrtok ki velem, feltakarítom. Van hypo is itthon, meg illatosító is...... Na, már majdnem készen vagyok. Háromszor felmostam, még egyzser tiszta vízzel is, aztán már el is tüntek a szilánkok.......
Mi ez a szag? Nem volt még elég? Ezek ki akarnak készíteni engem. Kinyitom az ablakot. Jajj. Ha kinyitom be tudnak jönni! Hol a kalapács, és a szög?...... Ezzel is végeztem. Öt óra. Lefekszem, de előbb az ajtó alá, a küszöbhöz odateszem ezeket a rongyokat. Így ni! Most már sehol nincs rés, nem tudják beszórni a magokat. A múltkor is telement vele a szemem. Alig láttam. Álmos vagyok..............
Reggel van? Hány óra? A fenébe! Valaki beszögelte a redőnyt, nem tudom felhúzni! A francba vele! Éhes is vagyok, a gyógyszereket is be kell vennem. A doktor is megmondta, fontos, hogy a cukorra mindig szedjem be.
Hol lehet a szörp? Biztos megitták, szomjasak voltak, ők is érezték ezt a szagot, kiszáradt a szájuk a gáztól, amit beengedtek ide.
Megint itt vannak. Látom a konyhaablakból. El kell innen mennem. Hogy csináljam? Mit mond? Ez fenyegtőzik, hogy elkap, és betesz a kocsiba, aztán bezár és ott rohadok meg! Azt csak szeretnéd kisapám! Hhhh, keményebb fából faragtak, nem hagyom magam!!!!
Összeszedem a cuccomat, egy pár fehérnemü, a pénzem úgy, elég ennyi. De hogy menjek le az udvarra? Nem szabad észrevenniük, hogy el akarok menni innen. Ez az! Mintha csak a pincébe mennék valamiért!
Sikerült!!!! Lent vagyok az udvaron. Meg kell várnom, míg elmennek! Csak ne lenne ez a bűz! Milyen gáz lehet ez? El akarnak tenni láb alól, szépen, csendben. Most kéne kijönnie a rendőröknek! Most kellene bemérni, mi az ami a levegőben van! Jó ez a bokor itt, el lehet bújni mögötte.

- Hol lehet? Kati néni, merre van?
- Remélem megtaláljuk. Mondtam, hogy ne hagyjuk itt egyedül!
- Tudom, hogy mondtad. Mit csinálhattam volna? Hová raktam volna?
- Nézd, nyitva az ajtó! Kati néni!
- Jesszus, mi van itt!
- Nagytakarítás volt, nem látod?
- Pont úgy néz ki. Vigyázz!
- Az istenit!
- Mibe rúgtál bele?
- Mit tudom én, de nagyon fáj a lábam ujja!
- Téglák. Minek hordta ide?
- Ki tudja? Ha megtaláljuk megkérdezheted tőle.
- Ne idegesíts!
- Nézz ide! Szörpös üveg, poharak, kávéfőző az ágy alatt.
- A redőnyt meg beszögelte.
- Buggyant.
- Ne mond ezt! A nagynénim.
- Tudom. Akkor is.
- Nem buggyant! Beteg.
- Jó, oké, beteg.
- Mi van?
- Mit mi van?
- Minek nézel így?
- Hogy nézek?
- Furcsán.
- Csak eszembe jutott valami.
- Mi?
- Áááá, mindegy!
- Utálom, amikor ilyen vagy!
- Milyen?
- Mondani akarsz valamit, de nem mondod, pedig tudom, hogy nem mindegy!
- Te meg azt mondtad, utálsz.
- Ne forgasd ki a szavaim!
- Oké, nem teszem.
- Most meg mit vigyorogsz?
- Csak mosolygok. Rajtad.
- Köszi, én is szeretlek!
- Tudom. Azért mosolygok. Gyönyörű vagy, ebben a félhomályban!
- Ne bolondozz!
- De, tényleg. Nálad csodásabb nem él a földön.
- Te akarsz valamit.
- Téged.
- Itt???
- Mindenhol.
- Illetlenség!
- Dehogy.

- Ne mond azt, hogy megbántad!
- Nem mondom.
- Megbántad?
- Nem.
- De?
- Neked mindig csak azon jár az eszed?
- Min is?
- Hát azon.
- Áááá, nem mindig. De nagyon gyakran. Főleg ha mellettem vagy.
- Minden pasi ilyen?
- Bizony. De mit foglalkozol te minden pasival?
- Nem teszem. Csak te érdekelsz.
- Jó tudni!
- Akkor most megmondhatod.
- Mit?
- Honnan tudjam. Te akartál valamit mondani.
- Tenni. De az megvolt.
- Disznó. Nem arra gondoltam.
- Hát?
- Előtte?
- Semmi fontos.
- Szeretném tudni.
- Minek?
- Csak.
- Annyira nem értem én ezt! Ha semmi lényeges, miért mondjam el?! Had döntsek már arról, szeretnék-e valamit elmondani Neked, valami olyan apróságot, ami nem is fontos.
- Jó.
- Remek. Megsértődtél.
- Nem.
- Akkor lezárva ez a téma?
- Le.
- Gyerekek! Ti már itt vagytok?
- Kati néni! Merre járt? Kerestük.
- Csak lementem az udvarra. Mikor jöttetek?
- Nemrég.
- Rendet akartam csinálni mire jöttök. Nem sikrült.
- Nem baj! Jól érezte itt magát?
- Igen. Nem volt semmi zűr. És ti? Milyen volt az út?
- Hosszú. De most lassan indulni kell.
- Tudom. Köszönöm, hogy elhoztatok egy kicsit ide. Jó volt kijönni onnan, olyan, mint régen.
- Segítek csomagolni.

- Na, mehetünk.
- Integess Te is! Még figyel a függöny mögött.
- Jó.
- Miért vagy ilyen?
- Milyen?
- Bunkó.
- Bocs, csak eszembe jutott mennyi munkát ad nekem a te nagynénid szabadsága.
- Segítek.
- Tudom. Ne haragudj! Ha nem kellett volna tegnap délután elutaznunk, nem lett volna semmi baj.
- Rossz időzítés. De mást nem tehettünk, mindkettőnknek alá kellett írni a papírt.
- Persze ha anyukád átjött volna, akkor sem lett volna gond. Mégiscsak a tesója.
- Most már mindegy.
- Ugye nem örökletes ez a betegség?
- De, az. Én is ilyen leszek nagy valószínüséggel. Úgyhogy még most időben vagy, rántsd magadra a nyúlcipőt és rohanj!
- Tudtam.
- Mit?
- Hogy nem szabad megkérdeznem.
- Már mindegy.
- Te nem leszel ilyen.
- Honnan tudod?
- Érzem.
- Elhagynál?
- Ne hülyéskedj!
- Őt is elhagyták. Én sem bírnám mellette sokáig.
- Csak Te vagy mellette.
- Mégis itt van, ebben az otthonban.
- Ne rágd magad ezen. Jó helyen van, vigyáznak rá. Gyere menjünk!
- Fáradt vagyok!
- Akkor most én vezetek. Ha hazaértünk csinálok Neked egy jó fürdővizet, és aztán...
- Teee!!!! Szeretlek!
- Én jobban...