Barátok
Esik az eső, szépen, csendben,
mintha valaki sírna, odafenn az égben.
Te is bánatos vagy, látom szemedben
a lassan születő könnycseppet,
mely drága gyöngyként kel útra,
kedves arcodat végigsímítva.
Ha szél lennék, elfújnám azt a sötét felleget,
mely ott lebeg a homlokod felett.
Ha nap lennék, cirogatnálak, legszebb sugarammal
melengetném fázó lelkedet.
Ha én lennék az éjszaka, csillagos fátylamat
borítanám rád, álmodat így vigyáznám.
én, csak, én vagyok
Fogom kezed, s várok, míg megszületik mosolyod.
Te is ezt tennéd.
|
|