Elmondhatom, ha akarod,
hogy mennyire vágyom a pillanatot,
mikor belépsz az ajtón, rám nézel csendben,
s a pillantásodban benne van minden.
A reggeli madárfütty, az éjszaka varázsa,
csillagos égboltnak minden ragyogása,
ott van az együtt töltött percek emléke,
az utolsó vitánk hevében
törött szavak cserepe.

Elmondhatom, ha akarod
milyen, mikor nélküled vagyok.
Ólomlábon vánszorognak a percek,
megszokásból van minden, mit teszek,
még az édes epernek sincs íze,
a tavaszi égboltnak is fakóbb a színe,
gondolataim csak hozzád szállnak,
bármely szegletében vagy a hatalmas világnak
lelkem neked mesél.

Elmondhatom, de talán nem is kell,
hiszen a csend is rólunk énekel.