Hömpölygő áradat rohanva sodort tova,
elszakított tőled, már ujjaid hegyét sem éreztem.
Ismeretlen arcok között jeges szél süvített,
reszketve öleltem magamhoz a semmit.
Idegen szavak cserepei hullottak a fejemre,
béna tagjaim a földhöz szögeztek.

A távolból halk zene csendült
más nem hallotta, csak én.
Elveszett lelkem éhségtől szédült,
ott álltál, hol csillan a lét .
Néztelek téged, szemed keresve,
hogy lássam a fényt
A gonosz világ eltűnt egyszerre,
szép szívem hazatért.