:
Hogy vagy? - kérdezte, s tovább sietett.
Mondtam volna én, hogy szeretem az életet,
s bár a múlt héten kicsit megfáztam,
de a mézes tea segített rajtam.
Aztán, hogy a lányom nagyra nőtt,
a házunkon most cseréltünk tetőt,
s a férjemmel is jól megvagyunk,
meg, hogy hajnalban együtt futunk,
egy idő óta ez a hobbink,
egészségünk tán jobb lesz így.
Tudattam volna vele,
hogy elment Mari néne,
ki hajdan a szomszédban lakott,
tőle kaptuk a legfinomabb falatot,
a hagymát és a zsíros kenyeret
meg azokat a csodameséket.
S volt még ezernyi dolog,
ami tudatta volna hogy vagyok.
Egyszer azt is elmondanám neki,
hogy egy barátja keresi,
ki csak reméli lesz még rá annyi ideje,
hogy mind-mind elmesélje
a mosolyokat és a könnyeket,
s meghallgassa azt is, amit ő mesélhet.
(107 szó a szövegben) (942 olvasás)