Esti mese
A minap esett meg az eset.
A Hold is épp felkelt.
Azaz, csak felkelt volna,
ha a Nap a helyét adja.
De nem adta, nem akarta!
Magát úgy megmakacsolta,
egy tapodtat sem haladt lejjeb,
elfoglalta az egész eget.
-Nem akarok még aludni,
puha ágyikóba bújni!
Álom manók hagyjatok!
Még egy kicsit labdázok.
Bukfencezni is szeretek,
megmutatták a gyerekek
hogyan is kell fejen állni,
nádsípokkal trombitálni.
- Én meg addig mit csináljak?
Megvetettem már az ágyad.
Az emberek is várnak engem
nem hagyhatom őket cserben.
Kérte szépen őt a Hold,
s adott néki kakaót.
-Nem akarok, nem és nem!
Mókázni van inkább kedvem.
Unom már, hogy itt az este
jókedvemet el is vette,
sötét az ég félek én,
mumus ijeszt sírok én.
- Nincs is sötét nézd, csak nézd!
Csillagos már fenn az ég!
Beragyogják szép álmodat,
gyöngymeséket varázsolnak.
Vigyázunk rád megígérem!
Csak most add át helyed nekem.
S reggel, mikor hajnal hasad
sugaraid szárnyra kapnak,
beragyogod a szép eget
örülnek majd az emberek.
Friss erővel, új játékkal
mókával és kacagással
kezdődhet egy szebbik holnap.
Ezt mondta a kedves Hold
s mit mondott igaz volt.
Tudta jól ezt ám a Nap!
Megígérte, hogyha kap
még egy bögre kakaót,
ágyba bújik és legott
elutazik szépen csendbe
Álomország közepébe.
Aludj te is, szép álmokat,
gyönyörűszép holnapokat!
|
|