Fullextra.hu

Az álmosan nyújtózkodó reggelt, megzavarta a fekete kutya ugatása. Nem számított rá senki, hogy a tejfehér ködben bármilyen hang eljuthat bárhonnan, bárhová. A fekete kutya ezzel nem törődött csak a szimatával, ami eddig soha nem csalta meg, és most is pontosan jelezte, hogy valaki áll a ház előtt. Ha nem lett volna megkötve, már rég a kapuban vicsorogna az idegenre, de a lánc nem engedte, ettől még dühösebb lett. Hatalmas erővel ugrott előre, hangos csörömpöléssel sodorta magával a fazekat, amiben esténként az ételt kapja, de hiába, nem szabadulhatott.
- Kuss már! Nem döglesz! Az anyád úristenit kell neked állandóan ricsajozni! - hallatszott bentről a rekedtes káromkodás, amit felváltott a tüdőt kiköpő köhögés hangja, mintha soha nem akarná abbahagyni.
- Az a rohadt bagó! Ebbe fogsz beledögleni, meglátod!
- Nem mindegy neked mibe döglök bele? Mi közöd hozzá? Ne foglalkozzál azzal! Főzzél valamit, az asszonynak az a dolga!
- Az a dolga, az a dolga! Neked meg mi a dolgod? Várnak a kocsmában mi?
- Befogod a pofád, vagy befogjam?
- Na, látom erős vagy! Már korán reggel veszekedni akarsz?
- Akar a radai rosseb! Te kezdted! Hagyjál békén, és én sem szólok hozzád! Ne idegesítsél föl! Süss inkább tojást, éhes vagyok!
- Itt van ni, zsír meg kenyér, egyél! Tojás nincs.
- Hogy, hogy nincs?
- Úgy, hogy nincs, és kész.
- Zsíros kenyérrel nem lehet dolgozni.
- Pedig megpróbálhatnád, s akkor lesz pénz tojásra is.
- Mi a baja ennek a dögnek? - odacsoszogott az ablakhoz, elhúzta a függönyt - Nincs is itt senki. Tán kísértetet látsz te kutya?
Aztán egykedvűen szelt két szelet kenyeret, megkente a zsírral, az egyikre hagymát karikázott, a másikat kidobta a kutyának.
- Nesze, amíg zabálsz legalább csend van.
Majd a kapuhoz lépett, kinyitotta, körülnézett. Az utca kihaltnak tűnt, pedig Ő ott állt, ugyanúgy, mint eddig minden reggel. Várt, hogy bebocsájtassék. Talán a köd takarta el. Ki tudja? Végül is ráér még egy kis ideig, majd holnap, vagy azután.