Fullextra.hu

Az elveszett mosoly

Egyszer, mikor még közel volt a távol és távol a messze, na akkor történt, hogy elveszett Pötyi barátom mosolya. Az úgy volt, hogy reggel, mikor felkelt a Nap, és rákezdtek a madarak a szokásos hajnalt köszöntő koncertjükre, Pötyi tündérlány is felébredt. Ám ahogy kinyitotta nagy zöld szemeit, úgy érezte, mintha valami elromlott volna. Gondolta kideríti mi lehet a hiba. Gyorsan felöltözött, és napszínű szoknyájában érkezett a reggelizőasztalhoz. Kedvencével, kakaóval és fonott kaláccsal kínálta édesanyja, de azon a reggelen nem ízlett Pötyinek ez a finom lakoma. Kicsit később, mikor játszani hívta kedves pajtása Nefelejcs tündérlány, nem volt kedve labdázni, fogócskázni, pilleszárnyakkal kergetőzni. Sőt! Semmihez sem volt kedve. Csak leült egy tuskóra és lógatta az orrát, meg nagyokat sóhajtozott. Hiába kérdezgették tőle, miért ilyen szomorú, nem tudta megmondani az okát. Épp akkor jártam arra, mikor Kejfel Jancsi bukfenc parádéjával akarta szórakoztatni, persze sikertelenül. - Pötyikém! Drága barátom! De jó, hogy látlak! - ültem mellé egy másik fatuskóra. Nem is válaszolt nekem, alig nézett rám, csak bambulta a földet. Pedig elhiheted nekem, semmi csodálni való nem volt azon, kivéve az a pár fűszál, ami ott hajladozott selymesen. Gondoltam tán azt számolja, tudtam, hogy nehezen megy ez a tudomány az én barátnőmnek, hiszen óvodás lévén még csak tízig tudott számolni, így elárultam, hogy pontosan 34 zöld fűszálacska, és 22 tejvirág ragyog a lába előtt. De ettől sem lett bőbeszédűbb. No, ez aztán szokatlan volt az én Pötyi barátomtól, aki máskor egyfolytában fecsegett, csacsogott, nevetett, kacagott.
- Tudom mi a baj! Elveszett a mosolyod!
- Igazad lehet. Segítenél megkeresni? - nézett rám könnyes szemmel.
- Hát persze! Nézzük csak! Tegnap este még megvolt, hiszen együtt vendégeskedtünk Cukorsüveg bácsinál. Emlékszel milyen édesen ropogósak voltak azok a cukorka gyöngyök? A tejkaramella korongokról nem is beszélve! Hát még az a ragadós, rózsaszín vattacukor, az még csuda fincsi volt, az eperszörppel együtt! Mennyit nevettünk, a csokievőversenyen! Jó maszatosak lettünk, mikor hazaértem, győztem csutakolni az arcomat, mert úgy ragadt, mint a méz. A fogaimat is alaposan megmostam, nehogy fájni kezdjenek a sok édességtől, mert annál borzalmasabb dolog nincs is tán kerek e világon. Ahogy ezt így mondtam, Pötyi arca egyre sápadtabbá, keskenyebbé vált, mintha fájna valamije.
- Te, barátom! Nem a fogfájás lopta el a te mosolyodat? Mert hallottam én már ilyet, a fogdoktorbácsi mesélte, mikor egyszer meghívtam egy teára.
- Háááát. Nem is tudom. Lehetséges.
Gyorsan kiderült, hogy sem tegnap este, sem ma reggel nem találkozott a fogkefével. Sőt! Már több mint egy hete rá sem nézett, azt sem tudja merre van.
- Na, ez hiba, de tudunk segíteni rajta! Adok én neked egy teljesen új fogkefét, nézd csak, szép piros. Itt van még egy tubus fogkrém is, aztán szaladj gyorsan, dolgoztasd meg őket! Hidd el, nem haragszanak meg érte!
Képzeld csak, hamarosan hangosan kacagva jött vissza hozzám az én barátom, kedve támadt még cigánykerekezni is. Azóta sem felejtette el, hogy milyen rossz volt, mikor elveszett a mosolya! Minden reggel, este és ebéd után szépen megmossa a fogát, s akkor is ha édességet eszik, mert persze, a finom cukorkát, csokoládét most is igen szereti.