Ha sírok között lépkedek
régi árnyak s lombos fák
hajolnak össze fölöttem,
ha szólok, vagy ha fúj a szél
rég elhalt lépteket
hallok osonni mögöttem...

az elmúlás gondolat fagyott vigyorba
torzítja félszeg mosolyom,
a kapun túl egy más világ
mocorgás ébreszt fel,
még élek - gondolom,
fejfádra teszem kezem
apám búcsúzom...
a lüktetés vénámba visszatér,
a számlálón még peregnek a percek,
s ha a nulla kioldja szememből a fényt
meglátlak majd és én is suttogok
a fákkal, ha köztük jár a lelkem,
de addig még adódna néhány percem,
s tennivalóm, ha tiszta lélekkel
szeretnék majd belépni a fénybe.