:
az ablak csak egy képet vág ki az égből
belül rab vagyok,
a megszokás rácsa takar,
visszatartanak dogmák
és kétes tanok,
a nap süt, és repül a madár,
teli hasam és a megszokás
nem enged repülni már,
csak a szemem követi lustán
amint átfesti a kéket,
és felhőt húz maga után,
az ágy ,vagy a föld, vagy az álom rögzít
kemény vasakkal szögezve,
néhány milliárd társammal
e földi keresztre,
mert csak így létezem,
tapadva a röghöz,
és csak a lelkem száll hébe-hóba,
a hóbortos göröghöz,
madárszárnnyal festeni az eget,
szólnak, - oltsam el a lámpát,
a műsornak vége,
lefekhetek.
(78 szó a szövegben) (909 olvasás)
