Akkor még nem horkoltál
s szelíden símultál hozzám,
esőcsepp dobolás volt a lélegzeted,
a szűk ágyon is bőven elfértünk,
mert te éreztél, és én éreztelek...
Most a másik szobából riaszt
érces trombita hangja,
ahogy az éjbe csókol az álom,
nagyokat sóhajtva
tested rejteke helyett,
a sávváltó szögletes gombjait babrálom.
