Ha egyszer elveszítelek
Ha egyszer elveszítelek,
lesütött szememben kereslek a földön,
elszáradt nefelejcs szirmaiba töltöm
ködök spiráljával kikevert italom.
Éhem felhők rongyozó szélére lopod,
csillagos, éjrágta, megkopott
halotti fátyollá szövöd a világom:
védetlen sarkamba a nyilat kivárom.
…mert csak ott sebezhetsz,
ott vagyok megnyitva
a végtelenbe mártó ősanyám kezétől.
Lassan hat a méreg, alvadt vért sötétül.
A vakvilág eleső árnyékai között
bénára lazٌít az est,
védeném hordóban vergődő testemet
lámpával tőletek, világverő vakok,
csak álljatok arrébb,
mert fogjátok a Napot…
…s a gerinctelen világ hajlongása közben,
saját védelmemben
papirusztekercsre róvom a jelet,
hogy kéznél legyen,
ha egyszer elveszítelek...
|
|