:
Ködre vált belül a penge nyári fény,
kinn imára nyújtja görbe körtefám
szürke karjait. Talán ha hallanám
vak hitének hangjait, se érteném,
dérbe vert a kerti szék, fehér színén
most ezüst az úr, kopottas oldalán
felragyog a fagy, szilánkja hull ma rám,
csonka körteág alatt harap belém.
Csalfa délibáb, halott a régi nyár,
csepp fürdőruhák, megannyi tarka ing,
türkiz ég alatt feszít a zöld határ,
hol lehetsz?
Emléke ritmusára ring
körtefám, koldusruhája körbezár,
sánta, vak nyomor csomózza görcseink.
(66 szó a szövegben) (1105 olvasás)