Lovagkór

Hogy újra ússzak át? Fáradt a két karom,
és a tüdőm, az se a régi gőzgép,
és nem biztos az sem, hogy tényleg akarom,
vagy inkább egy jó kávét főznék,

tudom, az a Sziget, a bozótos lanka,
a dombok, a völgyek, és a kis csalit
illattal, dallal telt. A bolond rohanna,
józan fotelem meg úgy csal itt.

Az a dal!… ahogy bennem lassan ébrednek
szirénhangjai, mindig, mindig új még,
de hogy árnak ússzak? Erre nem kérhetsz meg,
inkább kockás papucsba bújnék,

az is lehet, hogy még életben a Sárkány,
a páncélom, kardom, sok rozsdás holmi
nehéz már énnekem, annyi lett a málhám
egy sörért sincs kedvem elloholni...

a Torony alatt hányszor szólt lantom húrja,
és felkapaszkodtam, fel puszta kézzel,
de hogy százéves repkényen másszak újra...
Te még tényleg húszévesnek nézel?

Csak vigyázz! A parázs, ha piszkálod, éget,
s nem csak fénye, még lángja is lehet, de
nem ígérhetek őrült, vad messzeséget,
csak bújj kicsit ide a jó melegre...





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=28755