Keletlenül
Hepp Béla: Keletlenül
Már minden reggel görbe reggel. Meggörbültek a reggelek, jönnek csak egyre, nagy sereggel, ahogy magamból felkelek,
s holnapról szólnak. Lesz-e holnap parázs a régi tűzre még? Vadóc világok feldalolnak; talán ha újra küzdenék,
hinném a szépet. Összetépett, papírkosárba hűlt salak halott lapokra tör zenéket, egy dallamot, hogy lássalak...
Veszett kis szólam hajtja rólam magam magamba görbítő méz-álmaim, s a vérvalóban fölfájni hajt a tört idő.
|
|