Imádság háború előtt
A verset Ady Endre: Imádság háború után verse ihlette bennem.
Hepp Béla: Imádság háború előtt
Uram, háborúba megyek én,
keményítsd kővé lelkem,
ne hagyd, hogy pöröljek magammal,
ne hagyj kétségre kelnem.
Nézd: lobos vérem egyre tódul,
s félek, nem jövök vissza.
Úgy engedj el, hogy hinni tudjam,
föld ezt a vért nem issza.
Eltettem minden képet Rólad
amit kegyed teremtett,
hogy megmaradjon, megmaradjak
örök időkre Benned,
s nézd Uram, a lábaimban
messze tájak feszülnek,
fájdalma minden katonának,
akit majd anya szül meg,
harcolok majd, és árkot ások,
Téged hívlak a bajban,
ölelést, csókot elfelejtek.
Uram, remeg az ajkam.
Uram, ha harcra szánt a sorsom,
ne kérdezd, küzdenék-e.
Békíts ki Magaddal, s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Ide teszem a költőóriás versét...
Ady Endre: Imádság háború után
Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs ami nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.
Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látni valójuk,
Csak Téged, Téged látnak.
Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.
Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam,
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.
Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
|
|