Fenn a föld... (Játszótér)
Hepp Béla/aLéb: Fenn a föld... (Játszótér)
A régi dal halomra dől,
rozsdás a hintavas,
csapágyra nincs szalonnabőr,
enni se túl avas,
nyikorgva leng a kósza lánc,
nem röptet új rabot,
ütemtelen palinta-tánc,
sohase’ hallhatod...
s egy halhatatlan hallgatag
az álomíveken
megáll, ma már csak balga tag,
örökös nincstelen.
Talán a Napra énekelt
varázsos dallamot,
és egy-egy kósza felleget
odafönn elkapott;
gyerekzsivajba szállt a nyár,
nem volt se fönt, se lent,
és félsz se volt, de tudta már,
a házmester jelent,
és szebb jövőbe! fenn az ég!
és lenn a gyöngykavics...
hitem, hitem ha lenne még,
hogy dalra bátoríts,
de mind a vers halomra dől,
a rozsda vastagon
lep el, varázs a semmiből
már minden vas-tagon,
a lánc se leng, s az ég, igen,
az ég is messze már,
s a rőtre rothadt semmiben
porlik egy vas-szamár.
|
|