:
Hepp Béla/aLéb: Szemembe nézek...
A nyár, a nyár megint felébreszt,
a lassú fények kínja zöld pokol,
álmokra kelni kőkemény teszt,
s ha buksz, agyad ma persze mást okol.
Ezer miért, lehetne másképp
szitál körém, kérdéseket zizeg,
megannyi nem kívánt ajándék
keres sebet; elgyűrt papírszivek,
levélbe rontott álmodások,
törölt fotók hiánya mar belém,
s bár volt halniuk ezernyi más ok,
torolni jönnek csendjük istenén.
Emlékroham. Puszta érzetek,
fájdalmak, kínok, elnémult bajok,
hol rejlik vak, sáros fészketek?
halott imátok merre, hol sajog?
én nem nyughatok meg már soha?
Segíts rajtam, szörnyeim pásztora;
hová sikerül átterelned
az elmúlt időt, száz elveszett szerelmet...
(98 szó a szövegben) (446 olvasás)
