Színergia
Hepp Béla/aLéb: Színergia
Egy rózsa nyílt… egy közhelyes,
augusztus-arcú kis virág,
lassan bókolva fényt keres,
mögötte árokparti fák,
álmos, vérvörös szirma van,
a szárán kis tüskék hada,
ahogy megírná, épp olyan,
egy nyáridéző ballada,
s éppoly valószerűtlenül
billeg a sárga fák alatt,
ahogy sor alá sor kerül,
papírlapokra – pillanat,
s éppúgy felszakít, rám idéz
magánya, cseppnyi érzelem,
ahogy betűkre jár a kéz,
ahogy a csöndet verselem.
Hát így vagyunk. Én semmivel
bélelt szavakba költözöm,
s szirmokba zárva alszik el
a nyár egy őszi szóközön.
|
|